Bugac - Ősök napja

Tavaly voltunk először. Ott volt az egész család. Felejthetetlen élmény volt. Idén elmentünk megint. Még nagyobb családdal. És jövőre is ott leszünk. Remélem még nagyobb családdal. És idén is, mint tavaly, az volt az érzésem, hogy minden magyarnak, és minden gyereknek és fiatalnak el kéne látogatnia. Legalább egyszer. Nem kényszerből. Nem azért, mert a szüleik viszik. Hanem jókedvből és kíváncsiságból. Hogy megismerjük, hogy honnan jöttünk, kik voltunk és vagyunk. Milyenek voltunk. Miket csináltunk. Hogyan harcoltunk. Hogyan viselkedtünk. Mit viseltünk. Mit ettünk. És sorolhatnám.

Ilyenkor mindig feléled bennem a nagy hazaszeretet. Mindig is tudtam, és ehhez tartom is magam, hogy nem élnék külföldön. Család, barátok. és GYÖKEREK nélkül. Én itthon, Magyarországon igyekszem megtalálni a boldogságot. És sikerülni is fog. :) De ez a blog nem erről szól. Így ez a bejegyzés legyen inkább egy úti beszámoló képekkel, melyek átadják az élményt.

Bugaci puszta. Ősök napja. Lovas bemutatók. Harc jelenetek. Ruhák. Csizmák. Fegyverek. Álarcok. Színek. Illatok. Hangulatok.

Lássuk:

Őt muszáj kiemelnem. Bemutatom a turáni arany lovat, mellyel őseink bejöttek a Kárpát-medencébe. Hát nem gyönyörű?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.