Manapság a fogyasztói társadalom arra neveli a fiatalokat, hogy ha valami elhasználódott, akkor dobjuk ki, ne vesződjünk vele, ne tartsuk meg, helyette vegyünk egy újat, egy dizájnosabbat, csillogó-vilogóbbat. Én viszont ezekben a régi, rusztikos tárgyakban abszolút el tudok veszni, meglátom a báját mindegyiknek, a történetét, a család történetét, akik használták, mindegyikhez kapcsolódik egy meghitt, vicces anekdota. És így máris szívvel-lélekkel telik meg az élet. :)

A mai poszt egy vidéki, shabby, ízig-vérig rusztikus konyháról fog szólni, ami tele van a Nagymama konyhájából mentett régi használati tárgyakkal. És akkor máris rávilágítanék a lényegre: hát nem szívmelengetőbb az új, jellegtelen eszközök helyett a saját felmenőink, Nagymamáink, Dédmamáink konyhai kellékeivel sütni-főzni?! :) Egy tejes üveg vagy tejes kanna, egy ütött-kopott stokedli, egy fakó konyhai mérleg, egy felújított, frissen mázolt antik étkező asztal. Egy régi zsákvászon, amiben Nagymama a krumplit tartotta a pincében most új feladattal ellátva a kis mindenes polc tartalmát rejti el a kiváncsiskodó tekintetek elől... Magával is ragadott a nosztalgia... hogy kirángassam magam belőle, sütök valami finomat ;)

 burlap_sinkskirt_thumb_3.jpg

apples_w_stove_thumb_2.jpg

chicken_feeders_thumb_2.jpg

coffee_cabinet_5.jpg

coffee_cart_scale_thumb_2.jpg

stool_plant_stand_thumb_4.jpg

water_bottles_thumb_2.jpg

blue_pitcher_thumb_3.jpg

forrás

A bejegyzés trackback címe:

http://katiekincsesladaja.blog.hu/api/trackback/id/tr127441070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.