Balatoni nosztalgia, avagy batikolunk!

Balaton, nagy zöld füves kert, a teraszon várnak a megkötözött ruhák, lepedők, fehér anyagok. A fészerben már forr a víz. Az égkék és a mentazöld között vacillálunk. Izgatott válogatás folyik a festékek között. Eldöntöttük, mindkettőt felhasználjuk, fele ruha ilyen, fele olyan színű lesz. Éles hang a kisházból: jöhetnek a ruhák! 

Most már nincs más dolgunk, mint várunk. Fél óra, egy óra. Közben a másik festékbe is belekerülnek a kelmék. Ott is egy órát kell áznia...

Mire a kíváncsiságunk már a tetőfokára hág addigra épp ki is vehetjük az anyagokat. Az egész folyamatnak ez a legesleginkább várt momentuma. Kisollóval óvatosan, figyelmesen szétvágjuk a madzagot, és szétterítve tűnik ki az anyag mintája, színe, hogyan mosódott össze a két szín, hogyan jött létre egy mix...

Ezután már nincs sok hátra, egy pár órára ecetes vízbe áztatjuk a műremekeket ezzel fixálva a festék színét, majd a napra kiterítve megszárítjuk. Ilyenkor az udvar végében kifeszített ruhaszárító kötél megtelik az új csodákkal, a ház előtt elsétálva kíváncsi tekintetek futnak végig az "új" ruhákon.

Mi pedig büszkén mosolygunk a kertből. :)

Ezt nagyjából minden évben eljátszottuk a nővéremmel és édesanyámmal nyáron a Balatonon. És kicsit visszarepülve az időben, nosztalgiázva idén újra elővettem kreativitásomat és a fehér ruhákat. A nap gyümölcsei:

Így kezdődött... :)

Előkészületek, minden megvan.

Kötözés is kész.

Fele a kékben, fele a zöldben már a forrás után. Ilyenkor a festékben szoktam hagyni az anyagot, amíg ki nem hűl a víz :)

A színmegkötés miatt ecetben áztatom.

És a batikolt, kész nyári ruhácskák :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.