Egy feleség, aki nem csak a férjébe, de a főzésbe és az ételfotózásba is szerelmes

Egyre több gasztro blogot indítanak útjára manapság a bloggerek. De tudnak vajon különlegesek lenni? Tudnak  eléggé egyediek lenni? Kell 100%-ban újat mutatni, ahhoz, hogy fennmaradjon a víz felszínén egy blog?

Mostani posztomban épp egy ilyen frissen startolt gaszto oldalt mutatok be nektek. Hogy miért rá esett a választásom? Azért, mert egy jó barátnőmről van szó és mert nagyon igényes, amit csinál.

Kérdezem majd az indulásról, a fotózásról, a főzésről, a tervekről... Olvassátok szeretettel és szeressétek az oldalát! :)

Katie Kincsesládája: Néhány napja indítottad a friss, még szinte langyos gasztoblogodat, melynek különlegessége, hogy nem csak minden egyes ételt, amit posztolsz, te csinálsz, de még a fotókat is te készíted. Ez egy gaszto és fotós hobbi? :)

Gastrolin: Egy valamit szögezzünk le rögtön az elején. Nem vagyok sem fotográfus, sem profi szakács! Fiatal feleségként és szárnyait bontogató háziasszonyként szenvedéllyel kötődöm a főzéshez és az ételfotózáshoz.

Ami azt illeti otthon a szülői háznál sohasem sürögtem-forogtam a konyhában, nem is igazán segítettem anyának a finom vasárnapi ebédek elkészítésekor. A mai napig nem is érti, mikor, hol és kitől tanultam meg így főzni?! Majd kirepültem otthonról, és az egyetemi éveim alatt összeköltöztem a barátommal, (aki ma már a férjem) és imádtam, hogy gondoskodhatok valakiről, ezzel is éreztetve a szerelmemet iránta, és nem mellesleg, jó volt bezsebelni a bókokat! Egyre többet néztem a főzőműsorokat a tévében (Jamie Olivernek nagy rajongója vagyok), különböző közösségi oldalakon ételképeket gyűjtöttem össze magamnak. Néha azon kaptam magam, hogy órák óta böngészem egy-egy szakácsnak a receptjeit, képeit, videóit. Nagy szerencsémre, a munkámban is sokat tudok inspirálódni. Egy hotelnek vagyok a marketing managere, ami üzemeltet egy 1. osztályú éttermet. Nincs nap, hogy ne sompolyognék be finom illatokért.

KK: És aztán? Hogyan formálódott ez a rajongás az ötletig, miszerint mindezt egy blogban egyesíted?

CG: Később elkezdtem használni az Instagram alkalmazást a mobilomon, ahol kezdőként a telefonom fényképezőgépével kattintgattam az "étel remekműveimet". És az embereknek, ismerőseimnek azt vettem észre, hogy tetszik, amiket és amilyen stílusban fotózok. Idén nyáron pedig beruháztunk a férjemmel az első komolyabb fényképezőgépünkre is, amivel kiélhetem a "food fotográfia" vágyaimat is. Még csak a szárnyaimat bontogatom, de a sok pozitív, kedves szónak köszönhetően elindítottam egy oldalt, ahol remélem kedvüket lelik a hozzám hasonlók, akik élvezik a konyhában való sertepertélést.

KK: Mesélj egy kicsit a főzésről is. Hogyan alakul ez nálad? :)

CG: A mai napig érzésből főzök, nem használok recepteket (kivéve pár süteménynél, ahol a hozzávalók aránya pontos kell, hogy legyen). Imádok kísérletezni és feszegetni a határokat különböző alapanyagok között! Vannak szakácskönyveim természetesen (kedvencem a nagymamám kézzel írt receptjei) és rengeteg ihletet merítek másoktól én is.

KK: Gondolom sok előkészület előzte meg az indulást, gondolok itt az igényes, kreatív logódra, és a sok anyagra, amit már posztoltál és a folyamatosan bővülő tartalomra. Mit tervezel a bloggal, vagy ha beindul, hogyan tovább?

CG: Terveim között szerepel későbbiekben majd egy saját holnap, akár szakácskönyv. Legnagyobb álmom pedig egy lakáskonyha. Nagyon jó lenne, ha sikerülne. De addig is egy remek hobbi, ami kitölti a szabadidőm.

Nagy hajrá, Gastolinnak! Drukkolj neki te is! :)

És egy kis személyes zárszó: ez Karolin kedvence:

Ez pedig az enyém:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.